Sárga cukorka

Mostanában nagyon sok dolog történt velem, eléggé elfáradtam, és le is eresztettem egy kicsit.

Előfordult már veled, hogy elveszetnek, kiszolgáltatottnak, és iszonyatosan magányosnak érezted magad? Piszok rossz hangulathármas együtt, és a legjobb, hogy az összes napod tele van vele.

Gondold csak át. Amikor reggel kinyitod a szemed, arra gondolsz, mit fogsz aznap felvenni, hogyan sminkelsz, hogy csinálod meg a hajad (feltéve, hogy nő vagy), azért, hogy másoknak megfelelj, hogy ne nézzenek ki, és tartozz valahová. Amikor egy társaságban vagy, hallgatsz, és figyelsz arra, mire gondolsz, mi az, amit ki szeretnél mondani, és mi az, amit tényleg kimondasz. Azért, hogy ne tartsanak furának, mert más a véleményed, vagy esetleg valami teljesen újszerű, és kiborító dologgal állnál elő…

Az egyik legérdekesebb az az, amikor találkozol egy nagyon értelmesnek tűnő emberrel, aki látszólag ugyanolyan különcnek, magányosnak, elveszettnek és kiszolgáltatottnak érzi magát, mint te. Neked pedig vannak elveid. Például, hogy nem eszel sárga cukorkát, mert nem és kész, és nem magyarázod meg, hogy miért. Ha a többiek mind sárga cukorkát esznek körülötted, te akkor is pirosat eszel.

Tudod, miben különbözöl ettől az embertől? Hogy ő utálja a sárga cukorkát, mégis azt fog enni, mert ahhoz a tömeghez szeretne tartozni, aki azt eszi, mert ők látszólag menők, látszólag összetartanak, és talán lenézik, vagy cikizik azokat, akik a kék, piros, vagy a nem sárga cukorkákat szeretik.

Tudnod kell, hová akarsz tartozni, mi akarsz lenni, azért hogy fejleszthesd magad, hogy felismerd a hiányosságaidat, hogy rájöjj, miben vagy jó.

Lehet, hogy ráébredsz, hogy te is sárgacukorka evővé szeretnél válni, ezért elkezdesz csak sárga cukorkákat enni. Közben minden este hánysz tőle, mert utálod, és rosszul vagy, mert ez ellenkezik azzal, ami valójában vagy. De csinálod. Mert ha rájönnek, hogy valójában nem is mondtál igazát, és végig csak egy szerepet játszottál, akkor jobban fognak utálni, mintha kitartottál volna a többi színes édesség mellett.

Hiába jössz rá a hiányosságaidra, vagy, hogy miben vagy jó, mert nem szabad kitűnnöd a tömegből, hiszen túl nagy a veszélye, hogy kinéznek.

Az egyediség szenvedéssel jár. Magánnyal, elveszettséggel, kiszolgáltatottsággal, talán megalázottsággal is. De ott van az a sok színes cukorka, a rengeteg íz, amit kipróbálhatsz, és csak te szabsz magadnak határokat, hogy meddig mész el, és mivé válsz.

A sárgacukorka evő tömeg pedig ott menetel majd körülötted, fojtogatnak majd, hogy visszatartsanak, de egyszer csak azt veszed majd észre, hogy ők már nincsenek hatással rád, te pedig nem vagy már elveszett, magányos, és kiszolgáltatott.

Az út: rizikós. Az ár: szenvedés. A vége: csak rajtad múlik.

De az élet szép, én pedig nem szeretem a sárga cukorkát, csak ha citromos.