Péntek 13

Mindenkinek megvannak a maga kérdőjelei. Én év elején kaptam egy kérdést: azt mondták, egy év múlva tegyem fel magamnak:,,Vajon az a kislány, aki egyszer voltam, most büszke lenne rám?”

Nézzük csak. Tegnap előtt péntek 13-a volt, az évzáró. Sűrű napnak indult, kiköltözés a kollégiumból, hazaút, délután pedig Pacsirta húgának a ballagása.

A második legjobb lettem 4,7-es átlagommal az osztályomból, és az évfolyamon az év grafikusa, otthon letettem hegedűből az alapvizsgámat. Amióta kollégista lettem semmi sem változott: nem iszom alkoholt, sosem próbáltam a kábszereket és a cigit, kissé talán megnőtt az alvás és a kávé igényem, januárban pedig New York egyik neves színpadán a Carnagie Hall-ban énekeltem a kórussal.
Hála Istennek nem kellett egyedül kirángatnom a bőröndömet a buszmegállóba, mert Basszeros (Mr Cinizmus új neve jobb híján) utánam szaladt, és segített nekem.
Este pedig Gabe, Pacsirta húgának a nyolcadikos ballagásán voltam, amit meglehetősen élveztem. Bár nem tartozom a rokonságba, mégis olyan volt a hangulat, mintha már évek óta ismernék mindenkit.
Egy szó mint száz, a júniusi péntek 13-a ebben az évben az egyik kedvenc napom volt.
Sok tervem van a nyárra, mint például felkészülni a német középfokú nyelvvizsgára, és az előrehozott érettségire, ami meg közben jön, azt szeretettel várom.

Mindenkinek megvannak a maga kérdései: elég jó voltál ebben az évben? Mit felejtettél el, mit kell még megtenned? Mi a következő lépés, ki vagy te, hány meggymagot számoltál össze a földön? Az az ember aki egy éve voltál, mikor az egész kezdődött, most büszke lenne rád?
Az én emberem biztosan. A tied?

Már megint 27...

Az életedben azok a legjobb dolgok, amik váratlanul érnek, amire nem számítunk, amit valaki odafent már kitalált előre, de neked még fogalmad sincs az egészről.
Ilyenkor vagy szidod a fentieket, vagy hálálkodsz nekik.

Még nem jöttem rá, nálam pontosan mit jelent, ha hirtelen meglátom a 27-es számot valahol. Most például egy lámpaoszlopra festették rá, csak úgy random a puszta közepén, mikor az útépítés miatt álltunk a busszal, akkor fedeztem fel.
Másnap este rám írt, Mr. Cinizmus. Hiába, nem tudok neki jobb nevet találni, és egyelőre nem is hiszem, hogy fogok.
Most ismertem meg iskola végén, és ez elég érdekes, ugyanis egy zárkózott srácról van szó, ehhez képest viszonylag elég sokat beszélgettünk/ünk.
Amikor hirtelen belecsöppensz valakinek az életébe, nem mindig tudod, hogyan is viszonyulhatsz hozzá, úgy, hogy ne ijeszd meg, azzal, ami vagy, minden hülyeségeddel, hibáddal. Fura. Sokan talán pont ezért játszanak szerepet, mert félnek. Félnek, hogy úgy ahogy vannak, senkinek nem fognak kelleni.

Ez egy darabig így megy. Minden tökéletes, de akkor ér általában a legnagyobb csalódás, amikor kiderül, hogy a másik egyáltalán nem olyan, mint amilyennek addig mutatta magát. A kérdés az, hogy képes vagy-e megérteni, miért próbált valaki más lenni.

Általában elvárom az emberektől, hogy őszinték legyenek, és mikor érzem, hogy valami gáz van, lezárok, és csak az a felületes mosolyt látják, amit egy aranyos kislány produkál. Nem biztos, hogy jó ez így, de én nem adom ki magam bárkinek.

Egy biztos. Pacsirta, Kecskés, Kuszi, Sütibogyó, Zongis, Mohamed, vagy a többiek, pont azért a barátaim, mert ők önmagukat adták mindig, meg tudtam érteni az életüket, az örömüket, a fájdalmukat, mindent. Ez így van jól.

És hogy mi lesz Mr. Cinizmussal? A jó ég tudja, de én biztosan nem. Mindenesetre kíváncsian várom a folytatást. 

Antipöcsök és Túrapocok kalandjai

Egy két szót Antipöcsökről. Mielőtt tévedésbe kerülne nem Antilagymataghímvesző a jelentése, hanem egy új rágcsáló faj, akit irritál a magas frekvenciájú telefonos szúnyogriasztó hangja, nevének eredete pedig, hogy nem tudom elolvasni Pacsirta törött kijelzős telefonjára írtakat.

De ez a történet most nem rólunk szól, hanem Antipöcsökről.

Egy napon tehát Antipöcsök úgy döntött, hogy meglátogatja északi rokonát Túrapocokot a Gaja völgyben. Mivel az illető egy pocoktúrásban élt a patakpart mellett közvetlenül, ahol egyrészt nincs térerő, másrészt meg mobilja megint beáztatott a nedves közeg miatt, nem volt elérhető.

Antipöcsök tehát abszolút bizonytalanul vágott bele a nagy utazásba a városból a veszélyes vadon rejtélyébe. Csak remélhette, hogy nem csapja el út közben két kamion egy biciklis, és egy ugrató deszkás srác, aki nem tudom, mit kereshet a 62-es főúton.

Nagy volt a kockázat, és hatalmas a tét, a jutalom pedig – egy kézfogás Túrapocokkal. Ti vállaltátok volna?

Mialatt furanevű rágcsálónk felpattant az útépítések miatt gyakran késő fehérvári buszra, és 20 km/h sebességgel száguldott a Gaja völgy felé, Túrapocok az időjárás miatt aggódott.

Sötét felhőket látott gyűlni az égen, gonosz erők szállták meg a hegyek csúcsát, és fokozatosan kerítette hatalmába a völgyet. Embert próbáló zuhi várt a pocokerődre.

Ha pedig Túrapocok otthonában esett, akkor bizony esett, sőt talán szakadt, de még ez is gyenge kifejezés volt. Így hát az illetékes elkezdte megerősíteni a rágcsálójáratok falait, teljesen elfeledkezve arról a 4 millió kivezető nyílásról, amit az évek során gyártott. 

Antipöcsök már 30-ra gyorsított a 62-es végén még nem beért Fehérvárra, ahol a buszsofőr a változatosság kedvéért eltévedt, így még 10 perces késéssel érkeztek a buszpályaudvarra.
Nagyfokú lelkesedéssel indult neki gyalog a Gaja völgy felé vezető útnak, amikor megpillantotta a távolban a viharfelhőket. Nyelt egyet, és két pár szakadt és lyukas talpú cipőjére gondolt, amit hordott. Egy. Megesküdött, hogy nem megy többet sétálni bennük. Kettő. Elhatározta, hogy vesz két pár új cipőt.

 Túrapocok kétségbeesetten rohangált össze-vissza földalatti odvában, és azt ordítozta, hogy „itt a világvége!”, ami valahogy így hangzott kintről:                   .

Antipöcsök hihetetlen módon rájött (Deus es machina) hogy tud teleportálni, tehát ott találta magát Túrapocok erdejébe. Mivel abszolút el volt tévedve, és nem jutott eszébe, hogy antigravitációs módon ott találja magát kedves rokona otthonában, céltalanul elindult egyenesen. Pontosan akkor ért oda a völgyben lévő tóhoz, mikor szakadni kezdett az eső, és bespurizhatott a kis egyáltalán nem szélvédett faházba. Ott fagyoskodott körülbelül másfél órán keresztül, mivel ki tudja milyen megfontolásból, a dzsekijét, és az esőkabátját teleportálás közben kidobta az erdő széli kukába, így két pár lyukas talpú szakadt cipőn, egy bikini pántos felsőn és egy shorton kívül semmi nem volt rajta.

Túrapocok már csak bugyborékolta otthona mélyén, hogy eljött a világvége, mivel a szakadó eső, és a felszínen a patakokká alakult víz befolyt valamelyik bejáraton a házába.

Ekkor (Deus ex machina) Antipöcsök rájött, hogy ki tud emelni képzeletéből egy esernyőt, tehát vissza tud jutni otthonában (ne kérdezzétek meg, miért nem az esőkabát kellett neki, és miért nem teleportált automatikusan haza, valószínűleg nagyon szenilis lehetett) tehát elindult csúszkálva a saras úton az ernyővel.

Túrapocok valószínűleg ennek köszönhette az életét, ugyanis a szúnyogriasztó hangjára is rendkívül érzékeny Antipöcsök meghallotta a bugyborékolást. A megfelelő helyre állt a megfelelő időben és elkezdte rendeltetésszerűen használni az esernyőt: kihalászta a nyakánál fogva egy üregből a fuldokló Túrapocokot.

Hogy ne fogyjak ki az isteni segítségekből, hirtelen megláttak egy naplementét, és az esernyőt csónakként használva vadvízi evezésbe kezdtek a patakon.
Boldogan élnek. Még mindig.

Azt hiszem, sosem növök fel. :)

Secrets

Amikor olyan titkokat tudsz meg, amire nem számítasz.

Amikor olyan titkokat tudsz meg, ami teljesen más megvilágításba hozza a dolgokat.

Amikor olyan titkokat tudsz meg, amitől elborzadsz, és kiráz a hideg.

Amikor olyan titkokat tudsz meg, amitől súly ereszkedik a mellkasodra, és nehezebben lélegzel.
Amikor olyan titkokat tudsz meg, amiről soha senkinek nem fogsz beszélni. Becsületből.
Amikor olyan titkokat tudsz meg, ami túl sok mindenre ad magyarázatot.
Amikor olyan titkokat tudsz meg, ami ezentúl nem engedi, hogy az élet egyszerű legyen.

Ezektől a titkoktól a mellkasod egyre nehezebb lesz, ezek a titkok egyre bonyolultabbá teszik a világot, ezeknek a titkoknak a létezése sok rejtvény megfejtése, ezek a titkok őrületbe kergetnek, romlásba taszítanak, fojtogatnak, és gyilkolnak.

És ezek a titkok segítenek abban, hogy sokkal megértőbbek, elfogadóbbak, és könyörületesebbek legyünk mások iránt.

Hogy ne ítéljük el a másikat azonnal a hibái, és tettei miatt.

Hogy segíthessünk a titkokért cserébe.

Hogy megtanuljunk tisztán látni.

Hogy a tapasztalatokra építve rájöhessünk, mi kinek adhatjuk át a titkainkat.

De az ilyen titkoknak nagy ára van. Nem lehet őket eladni, elcserélni egy vagy két zsemléért, vagy esetleg más titokért. Az aki rád bízta, nem véletlenül tette, amikor elmondta, teljes nyugodtsággal törődött bele abba a ténybe, hogy innentől sebezhető, és sebezhetőségének, oka és kulcsa egyedül tőled függ, hogy szétterjed-e a világban.

Ha valaki egy ilyen titkot adott át neked, valószínűleg azt akarja, hogy hallgass vele, vagy ha nem tudsz, úgy segíts, hogy ne csámcsogjon a tényeken 36578,6789 ember közben.

Most kezdj el azon gondolkodni azon, milyen érzés lehet kétszínűnek lenni.

Olyan, mintha igazat mondanál, mégis sokkal több ez annál.

Mert egy valódi titok felelősség…

Mert ezektől az igazságoktól egy olyan ember szenved, aki száz százalékosan megbízott benned, ezek az igazságok teszik egyre nehezebbé az életét, ezek a titkok kergetik az őrületbe, fojtogatják, és végül megölik.