Bizalmam ne várd.
Jól ismerem arcodat,
Sokszor láttam kárát.
Folyton vártam, reméltem,
megtorpansz figyelni,
de a pillanat hevében
csak hajód maradt messze tűnni.
S most itt a horizonton
elveszve térdelsz sután.
Pislogsz a küszöbömön, tán neved mondom,
Ám csak visszhang. Így vártalak bután.
Nincs mit mondanom,
Már mennék, s te maradnál.
Míg ez őszinte volt, barátom,
Mondd, hogy hagyhattál...?
Sűrű, sötét, Alkonyat.
Less tükörbe, froclizd magad!
E szívből többet el nem vehetsz,
S adni már késő.
Elmehetsz.
