Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor málhásszamárként megrakodva egy színig töltött vizespoharat próbál átegyensúlyozni a szobájába, lélegzetvisszafojtva figyelve, mikor dönt úgy a minimedence, hogy kiönt.
Szóval éppen gyökkettővel fordultam be az ajtón előre megkönnyebbülve, hogy lassan, de biztosan kikötünk az íróasztalnál... amikor is megpillantottam a jó öreg Murphyt ücsörögni a székemen.
Mostanra megszoktam, hogy random időpontokban bukkan fel a legváratlanabb helyeken, de eddig még sosem tolakodott be ennyire a magánszférámba.
Gondoltam már késő beinvitálni, úgyhogy kérdő tekintettel megálltam előtte.
Őmagasságossága a Sors istene viszont csak legyintett:
- Ne is törődj velem!
- A székemen ülsz - közöltem értetlenkedve.
Amaz ismét csak megrázta a fejét, és sóhajtozva visszafordult az ölében szorongatott esernyőhöz.
- Murphy?
A férfi válaszadás helyett kinyitotta, majd összecsukta az esernyőt. PIFF, CLANG.
- Murphy? - szólítottam meg a teljes apátiába borult Sorsot.
PIFF, CLANG!
- Murphy!
PIFF, CLANG, PIFF, CLANG, PIFF, CLANG...
- MURPHY!
Ősorssága gúnyosan nézett rám fekete szempillái alól, mintha egy csettintésre állna tőle, hogy végleg kilakoltasson az otthonomból.
- Ti emberek annyira irtóztok az esőtől...
Innen már nem fordulhattam vissza, Murphy özönvízként zúdította rám évszázados lelki szemetét, én pedig ledermedve vártam, hogy a végére érjen.
- Legszívesebben egy pontot bámulnék egész nap, arra várva, hogy az az évezredes mocsok, amit teljesen önként zabálok meg naponta, végre kiürüljön belőlem, de nekem valamiért nem adatott meg az a luxus, hogy szabadságra menjek. Murphy, légyszi szerezd vissza a pasim, Murphy kérlek segíts, hogy boldog legyek, hogy meglátogasson a télapó, szeretnék fizetésemelést, le akarok fogyni...
PIFF, CLANG!
- De ami a legszebb, hogy mindig azonnal, rögtön és most akartok mindent! Ingyen! - csattant fel a Sors. - Minden lehetőséget tálcán kínálok, ti pedig sajnáljátok azt a kevés verítéket és könnyet, amit cserébe kérek! A kisujjatokat nem mozdítanátok meg!
PIFF, CLANG!
- Mintha azt kérném, hogy naponta ússzátok át a Csendes-óceánt! Ti emberek még egy lenge kis záportól is rettegtek! Bezzeg én! Azt hiszed egy Isten mindenható? Hogy nem lesz tele a bugyra mások hülyeségeivel? Őszintén hallani akarod, mi bajom van? Bármit megadnék azért, hogy egyszer az életben rendesen vizes lehessek, de nem lehet, mert van az a hülye szabály, hogy a Sors nem ázik el csak úgy!
Nem tudom, hogy történt az eset, de az egész eddig féltve őrzött vizespohár meredeken megbillent a kezemben, tartalma pedig hatvan fokos dőlésszögben csattanva landolt Murphy arcán.
Amaz döbbenten bámult rám, én pedig bátortalanul megkérdeztem:
- Most már jobb?
- Sokkal - vigyorodott el a Sors.
Szívesen megkínáltam volna rendeltetésszerűen is egy pohár vízzel, de mire kettőt pislogtam köddé vált, egy tekintélyes méretű pocsolyát hagyva a szék lábánál. A zöld esernyő összecsukva feküdt az asztalon.
