Péntek 13

Mindenkinek megvannak a maga kérdőjelei. Én év elején kaptam egy kérdést: azt mondták, egy év múlva tegyem fel magamnak:,,Vajon az a kislány, aki egyszer voltam, most büszke lenne rám?”

Nézzük csak. Tegnap előtt péntek 13-a volt, az évzáró. Sűrű napnak indult, kiköltözés a kollégiumból, hazaút, délután pedig Pacsirta húgának a ballagása.

A második legjobb lettem 4,7-es átlagommal az osztályomból, és az évfolyamon az év grafikusa, otthon letettem hegedűből az alapvizsgámat. Amióta kollégista lettem semmi sem változott: nem iszom alkoholt, sosem próbáltam a kábszereket és a cigit, kissé talán megnőtt az alvás és a kávé igényem, januárban pedig New York egyik neves színpadán a Carnagie Hall-ban énekeltem a kórussal.
Hála Istennek nem kellett egyedül kirángatnom a bőröndömet a buszmegállóba, mert Basszeros (Mr Cinizmus új neve jobb híján) utánam szaladt, és segített nekem.
Este pedig Gabe, Pacsirta húgának a nyolcadikos ballagásán voltam, amit meglehetősen élveztem. Bár nem tartozom a rokonságba, mégis olyan volt a hangulat, mintha már évek óta ismernék mindenkit.
Egy szó mint száz, a júniusi péntek 13-a ebben az évben az egyik kedvenc napom volt.
Sok tervem van a nyárra, mint például felkészülni a német középfokú nyelvvizsgára, és az előrehozott érettségire, ami meg közben jön, azt szeretettel várom.

Mindenkinek megvannak a maga kérdései: elég jó voltál ebben az évben? Mit felejtettél el, mit kell még megtenned? Mi a következő lépés, ki vagy te, hány meggymagot számoltál össze a földön? Az az ember aki egy éve voltál, mikor az egész kezdődött, most büszke lenne rád?
Az én emberem biztosan. A tied?