Csócska

Csipp-csipp csócska.
Vak var csócska.

Komámasszony kéreti a csócska.

Nem adhatom csócska.

Tyúkok ülnek csócska.

Ez a mondóka nem így van. De jó kedvre derít, ha szomorú vagyok.
A között, hogy tudok valamit, vagy elhiszem, sok különbség van.
Tudom, hogy egy meg egy az kettő. Hogy volt egy királyunk, akit Hunyadi Mátyásnak hívtak. Hogy a móri busz minden reggel óra 45-kor indul el a fehérvári pályaudvarról. Meg tudom számolni az ujjaimat a kezemen, és a lábamon, tudom, hogy van két szemem, két kezem, két lábam, egy fejem és egy testem. Tudom, az ábécés hangok neveit, és hogy hol keressem őket a hegedűmön.

Ábrázolhatnám koordináta rendszerben, melyik nap hányszor ér a cipőm talpa az utca kövéhez, hiszen meg tudom számolni.
Az embereket soha nem ezek a fajta adatok vitték előre az életben.
Mindenki hisz valamiben. Egy vallásban, egy emberben, egy pártban, egy rendszerben, egy eszmében, a paprikás krumpliban…
Az ember legszörnyűbb, és legjobb dolga az átkozott hite. Arra kényszerít, hogy valamiről alaptalanul, feltétel nélkül meggyőződj, bármi is történik, bízz benne. Meghurcolhatnak, megtaposhatnak, kidobhatnak a sivatagba napokra étel és víz nélkül, de te hinni fogsz. Miért? Mert amikor már tudod, hogy mindennek vége, már egy millimétert sem vagy képes mozdulni, megteszel még egy lépést. Majd még egyet. És még egyet. Látod, hogy képes vagy rá. Mert hiszel. Ez az ördögi kör. Leteszed a voksot a paprikás krumpli mellett.

Én a kalandokban hiszek. Minden kalandnak van egy főhőse, és ha enyém kaland, én vagyok a főhős. És egy hőst, nem lehet legyőzni, lefizetni, vagy megtörni. Mindig kiállja az összes próbát, megküzd a hétfejű sárkánnyal, eléri a célját, és mindig helyesen dönt.
Milyen sivár lenne az élet kalandok nélkül? Azt jelentené, hogy soha nem lehetsz a magad hérosza. Bármikor elbukhatsz, elsodorhat az ár, és nincs rá garancia, hogy fel fogsz állni, vagy átúszod a folyót…
Mindig kell, hogy legyen valaki, aki elbizonytalanít, aki kétségeket támaszt benned, hogy legyőzhesd azokat.

Valaki, akinek a puszta látványa kárpótol az összes addigi sérelmedért. Hogy erős maradhass.
Kell egy síkos, magas, tövises, áttörhetetlen, végtelenbe nyúló fal. Hogy megmászhasd.

Valaki, akinek odaadod az aznapi paprikás krumplidat akkor is, ha nincs másod aznapra. Hogy emberséges maradj.

Valaki, aki hazudik, és kiteszi a lábát, hogy elhasalj előtte. Hogy újra felállhass.

Valaki, aki megereszt feléd egy mosolyt. Hogy visszamosolyoghass.

Hogy lekésed néha a buszodat. Legyen időd körülnézni.

Valaki, aki ölelés után hátba szúr. Hogy begyógyulhasson a sebed.

Kell valaki, akinek a kedvéért megállsz a pirosnál, és nem mész át az úton. Mert reményt ad.
Az életnek mindig megvannak a maga csócskái.