Üveghegyen innen, avagy speciális személyiségfejlesztő gyakorlatok, meg a nyulak

Történt egyszer, hogy az én fantasztikus húgom hazajött az iskolából. Megvan ez a rossz szokása, akárhogy próbáljuk kinevelni belőle, mindig időben érkezik.

Szóval megint besomfordált az ajtón, tudniillik, ő szert somfordálni, és nagy lelkesen elmesélte, mit csinált addig, amíg be nem dugta a középső lábujját a küszöbön.

Nem elhanyagolható tény, hogy ő egy alternatív középiskolába jár, ahol az első évben a diákok nem tanulnak, hanem egy személyiségfejlesztő tréningen vesznek részt. Eddig is csináltak egy csomó dolgot. Például sétáltak, filmeztek, kitalálták, hogy strandolni fognak, elfelejtettek osztani, már kiválóan takarítanak, illetve saját, okleves lebegés menedzserük van.

Szóval ebben az alternatív iskolában ezúttal azt az alternatív „személyiségfejlesztő” jelzővel felcímkézett feladatot kapták, hogy meséljék el, hogyan találkoztak a szüleik.

Mivel a húgom empátiája olyan túlfejletté vált az utóbbi időben, hogy tudta, nem szabad ilyen kaliberű államtitkokat megosztania, hiszen mindenki aki tud róla, vérrel fizet. Na hát a húgom nem szereti, ha valami vérzik, ezért bölcsen hallgatott. Éppen ezért, mindenki, akit gyötör a kíváncsiság, a szüleink megismerkedésének történetét illetően, számoljon azzal, hogyha tovább olvas, meg kell, hogy öljem…

Tehát. Hogyan is fonódott össze az én drága szüleim élete? Ahhoz, hogy összefüggésében lássuk a történetet, kezdjük mindent a legelején.

Krisztus születése előtt ötezer környékén, édesanyám egy jóravaló, ártatlan, tisztességes szovjet kémként dolgozott a Trójai falóban. A titkosszolgálat az évezred dobására készült, ugyanis örök riválisuk, a Zöldszemű Háromlábú Bekilefelmegátrászétösszevissza nevezetű földönbelüli tagokból álló csoport óvatlanul felfedte világuralmi pozíciójának alappillérét. A nyúllegeltetés nemzetközileg kiterjedt űzése volt ez. Ebből finanszírozták az évek óta tartó diktatórikus világuralomra törésüket.

Kicsit nehézkesen hittem el, mikor anyám először mesélte, milyen régóta küszködtek ennek a különös szervezetnek a felszámolásán, nem is értettem, miért van ekkora gazdasági potenciál a nyulambulam üzletben, de szerencsére voltam abban a pozícióban, hogy mély betekintést nyerhessek a dolgok velejébe.

Ha most belemennék a tapsifüles-ipar legmélyébe, kénytelenek volnánk homokozólapáttal kapargatni a Marianna-árok alját, úgyhogy a legjobb, ha elhiszitek nekem, hogy Krisztus születése előtt ötezerben bizony a nyúllegeltetésben volt minden lehetőség. Aki ezt ki tudta aknázni, annak nem kopott fel az álla, sőt iszonyú hatalmat tarthatott a kezében.

Na már most. Az egész nyulas üzlet a Zöldszemű Háromlábú Bekilefelmegátrászétösszevissza kezében összpontosult, tulajdonképpen, ők irányították az egészet, ők mondták meg mikor, ki, mennyit, hol és hogyan legeltethet. Mondanom sem kell, az ilyen monopolhelyzet micsoda korrupciót szül, nem csoda, hogy a szovjet titkosszolgálat úgy megörült, hogy végre fény derült a titokra.

Kész volt a terv. Ki kell billentetni a Zöldszemű Háromlábú Bekilefelmegátrászétösszevisszát a nyúlüzletből.

Kifejezetten megalapozott dőreségre vallott volna, ha azonnal egyenest nekiszaladnak a zsarnokoskodóknak, sokkal egyszerűbbnek tűnt hatszor körbejárni, és tizenkétféle kerülő úton, észrevétlenül beosonni a színfalak mögé, és belülről felemészteni a nyúlgazdaságot.

Anyám a Trójai falóban volt admirális, kitűnően értett az álcázáshoz, nem csoda, hogy alig két perce ácsorogtak a Zöldszemű Háromlábú Bekilefelmegátrászétösszevissza kapuja előtt, szinte azonnal be is vontatták a kedves ajándékot az udvarukba.

Anyám kifinomult diplomatikus érzékének köszönhetően azonnal beépült a cégbe, és rögvest meglátta a kiskaput, ami csődbe vihette az egész nyúllegeltetést világszerte. Hamar rájött, hogy az emberekkel nem nagyon lehet mit kezdeni egy ilyen helyzetben, hiszen csak úgy vannak. De a nyulak! Na azok vannak csak igazán! Annyian méghozzá, olyan töménytelen mennyiségű nyúl árasztotta el a Földbolygót, hogy szinte bizonyos volt, hogy nem tudják betartani a legelési szabályzatot, mint például, hogy „legelés volt tegnap, lesz holnap, de ma sosincs”.

A nyulakat feljelentették törvénysértés miatt, így mivel a hosszúfülűek kikényszerültek a szakmából, a nyúllegeltetés is megszűnt. A nyulak még csak-csak megoldották valahogy az életet, összeálltak bűvészekkel, kisállat kereskedésbe költöztek, sőt még olyan neves filmsztárok is kerültek ki közölük, mint a Kockásfülű Nyúl.

Nem úgy a Zöldszemű Háromlábú Bekilefelmegátrászétösszevissza. Szép gyorsan csődbe mentek, eltűntek a világuralmi színtérről, nevüket csak pár megkopott egyiptomi hieroglifa őrzi.

Az ám. A szovjet titkosszolgálat anyámnak köszönhetően győzedelmeskedett. Már csak arról nem beszéltem, hogy került a képbe apám.

Na, ő tipikus példája a türkizkék ballonkabátos, neonsárga gumicsizmás nyúllegeltető kisembereknek. Tisztességes manus volt, önálló gazda a javából, mindig betartotta a rendet, sosem kekeckedett senkivel, meg az az egy szem nyula sem, amiből fenntartotta az olimposzi villáját.

Egy nap, ahogy éppen a nyulát legeltette az Ararát hegyén, hát az fogta magát, és szándékosan szabálysértően kezdett legelni. Persze anyám ezt rögtön megtudta. Hogyne tudta volna, hiszen a titkosszolgálatnál dolgozott. Azonnal ki is szállt a helyszínre, és letartóztatta az eminens rágcsálót.

Megkezdődtek a bírósági tárgyalások, apám képviselte a védelmet, anyám a vádat, iszonyatos huzavona kerekedett az ügyből, soha ilyen sokáig bíró még nem töprengett egy nyúl bűnösségén.

Apám nagyon el volt kenődve, hiába hajtogatta az igazát, hogy mégiscsak egy nyúlról van szó, buta jószág, miért kéne húsz év letöltendőt adni neki, a bíró egyre csak ingatta a fejét. Majd hétezer év telt el, mire anyám megsajnálta az apámat, meg a szerencsétlen ugrifülest is. Mindkettőre csak rá kellett nézni, és már tudta az ember, hogy mindkettő tisztességes lélek, szándékosan még a légynek se ártanának. Ráadásul anyám titkosügynök volt, ő alapból tudott mindent mindig.

A töréspont végül akkor érkezett el, mikor Einstein feltalálta a Relativitás elméletét, így a bíró arra hivatkozva, hogy a nyúl is relatív, felmentette minden vád alól.

Anyám ezután egy ideig megfigyelés alatt tartotta apámékat, de miután megbizonyosodott róla, hogy nem lesz hasonló eset, beadta a derekát, leszerelt a szovjetektől, és titokban oda költöztek apámmal, ahol most is laknak.

A családot aranyhörcsög legeltetésből tartjuk fent.

Ugye mennyit fejlődött a személyiséged?