2018. január 26., péntek

Tánc

- Tudod, egyáltalán nem értelek. Hogy lehet, hogy pont egy olyan ember, mint ő…
- Állj ide mellém.
Kicsit vonakodva, de megtette, amit kértem. Tudta jól, mi következik, ő és én táncolni fogunk. Ezúttal zene nélkül.
Tettem egy lépést balra. Gyorsan lekövette, ugyanott képezték, ahol engem, ő is olyan, akár a szakma krémje. Légies, de markáns.
Onnantól, hogy belelendültem, nem volt megállás. Az utca üteme diktált, és az utca sosem pihen, sose merül ki, és sose esik ki a ritmusból.





Ő nem bírta sokáig. Ahogy fáradt, mozdulatai vesztettek feszességükből, és darabossá váltak.
Fújtatva rogyott a bárszékre.

- Látod? Amikor Ő meg én táncoltunk, ilyen sosem történt. Egyszerűen nem lehetett. Nem lekövette a mozdulataimat, pontosan tudta, mi a következő lépésem. Úgy olvasott belőlem, akár egy nyitott könyvből. Amíg nem találok olyat, aki utána tudja csinálni, senki nem lesz elég nekem.”


 /részlet egy magányos kéziratomból/


A képek saját készítésűek.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése