Fullnevek hatalmában – avagy Gyöngyvirág útikalauza alapfokon mestereknek II. rész

- GYÖNGYVIRÁG! NE SÚGJON ITT MINDENFÉLE MÉZNEVEKET A GYEREKEKNEK, HOGY AKÁCMÉZ, MEG VIRÁG, MEG TULIPÁN MEG MINDENFÉLE MÉZ!

Korál lágy orgánuma kettészelte a színpadot, és hirtelen lepergett előttem az egész életem. Mind meghalunk. Mind meghalunk!

A helyzet korántsem volt ennyire dramatikus persze. Két lehetőségem volt. Állhatok ott tovább lefagyva a vigyorgó gyerekek mögött, vagy laza Fullművész mivoltommal lereagálom a Fullfőnök kitörését. Az utóbbit választottam, és pánikszerű menekülést mutattam be helyből távolba a teljes alázat jegyében és a totális sokk hatása alatt, amit Korál döbbent arccal jutalmazott. Show must go on.

- Mi ez a lárma? Mi ez a ricsaj?!

Persze, hogy ez megint a Kapitány. Lelki szemeim előtt megjelent a hajlott hátú Kecskeapó teljes harci díszben, ahogy a botját lóbálva rázza a próbaterem közepén. Fityegő fülei lágyan ringnak feje búbján, orra hegyére biggyesztve az üveg nélküli szemüveg, és természetesen ütemre lejti a néptáncot. De hogy milyet arról fogalmam sincs, mert olyan nép tuti nem létezik, amit produkál. Fullhülye.

Persze, nem illendő így nevezni a felettesedet, de azt hiszem, mivel ő maga találta ki ezt az egész Fullneves Univerzumot, és mivel folyton elveszíti a hajóját, amit persze hetente legalább egyszer nekünk kell megkeresni Velencén, szerintem nem bánja a dolgot. Majd azért rákérdezek. Ez még tuti nem számít zendülésnek. Ugye nem?

Azért vannak túlélhető tréfái is.

Nemrégiben kérdezte például, szeretjük-e a vízilovakat. Pislogtunk, mint hal a vízben, istenek, ez már megint mit talált ki? Hát pár perc múlva lézerkarddal döfte le a poént, és bemutatta nekünk Joeyt, aki mostantól a megboldogult Jessy helyett lesz hűséges fegyverhordozónk. Persze Korálnak nem volt újdonság, mert ő Fullfőnök lévén mindent tud előre.

Ilyen ronda kocsit még életünkben nem láttunk, de hamar kiderült, hogy olyan, mint a hagyma (nem, nem büdös), tehát réteges, és mindenbe beletörődve, elégedetten nyújtóztunk a kényelmes üléseken, miközben a Kapitány a korszerű és praktikus műszerfalat bűvölte. Sose ítélj első látásra.

- Kecskeapó, te láttad a hajót? - rántott vissza a valóságba Mandala hangja.

Megint elbambultam? A Fullrocker rajtam röhög, tehát tuti elbambultam. Ez is azért van csak ennyire elszállva magától, mert valamelyik nap csak úgy átruccant Bécsbe, és az első random ember, akibe belefutott az utcán az Axl Rose volt, a Guns n`Roses énekese… Egy kis kapcsolatépítés.

Megint elkalandoztam. Merlin, ha így folytatom, átalszom a fellépésünket!

- Láttam – vigyorgott Kecskeapó a legtudálékosabb arccal, amit csak vágni tudott. - Véletlenül nálam is van egy darabja.

Kihagytam volna, hogy Fullhülye nem csak elhagyja, hanem össze is töri azt a szerencsétlen hajót, és be kell járnunk egész Aranyudvart, hogy különböző váratlan helyeken összeszedjük lécenként?

- És odaadod? - csillant fel Korál szeme.

- Nem – szélesedett a vigyor az Apó arcán.

- És ha énekelünk neked? - pattant oda hirtelen Fullhang.

- Hogy megint itt zajongjatok? - háborodott fel a zsémbes kecske.

- De rólad fog szólni – bizonygatta Korál.

- Rólam? Akkor jó!

A kecskével madarat lehetett volna fogatni. Miután Mandala kivételesen elesés, és hangszerborogatás nélkül átvette a dalnok szerepét, Kecskeapó mámoros táncra perdült, és olyan figurákat csinált, amiket szerintem nem tanítanak jobb helyeken. Fullhang Mandalánk körbevezette a gyerekeket körülötte, azután Fullrocker Bojtorján is felpattant metálos (létezik ilyen fogalom?) állásba feszítve a színpad szélén. Persze mire felocsúdtam megint véget ért a szám, úgyhogy mosolyogva integettem a lebotorkáló patásnak, és vártam a fejleményeket.

A Kapitány felbukkant a hátam mögött, és közölte, hogy világgá kell mennünk. Rémülten pillantottam Korálra, hogy ezt most megint miért, és Esthajnal hiányában mégis hogy csináljuk, de ő lelkesen támogatta az ötletet.

Na igen, Esthajnal sajnos most kimaradt a turnéról, mert a pár héttel ez előtti koncertünkön legújabb Fullceleb minősítésén felbuzdulva olyan szambát lejtett a parketten, hogy még a térde is kiment, így a sürgősségi gazdagabb lett egy teljes harci díszben sántikáló aranyudvaros tündérrel. Szóval ő most pihent.

Jól van, itt vagyunk mindenféle varázstudó ember nélkül, Korál lelkes, Bojtorján szokás szerint Bojtorján, Mandala egy kópé kobold, én ma valahogy nem vagyok a helyzet magaslatán, hogy a napraforgós szélkakasba akar a Kapitány világgá menni?

- De merre induljunk? - nézett a legénységre, azaz ránk hirtelen.

Megvontam a vállam, és jobbra mutattam, velem egy időben meg Bojtorján balra. Korál mentette a logikai csavart, és ő is kiválasztott magának egyet a négy égtáj közül, míg végül Mandala is sorba állt, majd elmondtuk a mondókát, de csak miután az aggódó szülőket biztosítottuk róla, hogy a színpadon lévő gyerekeket hazavisszük a kaland után. Persze a kapitány uncsinak találta önmagában a koboldunk versét, úgyhogy Bojtorjánnal elhúztuk a nótáját.

Mentünk, mint a vadmalac, egy lépést előre, kettő lépést hátra, mentünk világgá, még nem aztán körbeértünk, és ekkor a kapitány, lenyúlva Mindent-látó-Alpakka szemeimet, kiszúrta a hajó utolsó csavarját kallódni valahol a földön, és diadalmasan a magasba emelte.

Amíg Korál azon volt, hogy visszavarázsolja a gyerekeket Aranyudvar birodalmából a szürke és unalmas hétköznapokba, Borostás kapitány hipp-hopp összerakta a hajót. Imádom, hogy az egész egy puzzle, de lehet, hogy pont ez a probléma… esetleg, ha pillanatragasztóba áztatnám, és egész éjjel intravénásan adagolnám Bojtorjánnak a kávét, hogy őrködés közben ne nyomja el az álom, a kapitány nem tudná olyan könnyen elveszíteni…

Mire gondolatmenetemben eddig eljutottam, a hajó már szélsebesen száguldott az Azúr-tengeren a mellette lubickoló Korál sellővel, Bojtorján pedig a vasmacskára kapaszkodva integetett nekem, hogy igazán szedjem már a nyakamba a lábacskákat.

Otthagyva csapot-papot megragadtam a Mandala grabancát, és egy másik meséből ott felejtett hétmérföldes csizma segítéségével egy lépéssel később a hajó tatján vártam a parancsot.

Szerencsére a kapitány aznapra kifogyott fantasztikus ötleteiből, így én kissé unatkozva csücsültem le a körmét nagy buzgalommal vizsgáló Bojtorján mellé.

Lássuk mit csináljak este.

Esetleg szíthatnék egy zendülést.

Vagy focizhatnék a házi ámbráscetünkkel.

Mindenesetre ideje kivernem a fejemből a Puty-puty songot.

Na jó, megyek, szétszedem a hajót... megint…

Főszerepben

Borostás kapitány – Udvari Péter

Korál – Arany Réka

Esthajnal – Ranklné Juhász Brigitta

Mandala – Bezerédi Enikő

Bojtorján – Kurkó Lajos

Gyöngyvirág – Göbölös Virág