Minden egy igazán meghitt, lucskos,
esős, hideg, havas áprilisi vasárnap délelőtt kezdődött. Amikor is eldöntöttem,
hogy aznap délig fogok aludni. Természetesen a szemeim reggel kilenckor
kipattantak, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, én pedig próbáltam
mozdulatlanul szenvedni egy helyben, hogy ne zavarjam drága páromat csendes
hortyogásában.
Bezzeg neki jó az alvókája.
Fél óráig bírtam nyugodtan, mindenféle
fantáziaképekkel szórakoztatva cselekvésre éhes agyamat, de miután már
harmadjára vettem végig, hogy aznap éjjel álmomban hogyan szöktem meg egy
szuper titkos laboratóriumból, ellopva valami igazán káros, és mutáns vírus
ellenszerét, rájöttem, hogy tennem kell valamit.
Kedves párom Prüntyő (nevezzük így
ezentúl) vesztére felém fordította jobb arcocskáját, én pedig vérszemet kaptam
megpillantván tökéletes orrhegyét. Vajon szereti, ha megnyalják?
Hát nem szerette. Nem hogy nem
szerette, el is fordult, és lenyúlta a galád az összes takarót, amivel egészen
eddig stabilizáltam hőháztartásomat, ezáltal egyéb problémákat is generálva
nekem az unalmon kívül.
Végülis, lementem boltba, persze
Prüntyő további zaklatása nélkül, végigverekedtem magam a hatvan méteres távon,
megbirkózva az orkánnal és az eltévedt mínuszokkal, amikor is, jött az ötlet.
Felfegyverkezve megfelelő mennyiségű Mizo kakaóval visszatértem a főhadiszállásra, és az addigra fel, illetve elcsigázott Prüntyőnek felvázoltam a tervet.
–
Jósolj nekem!
Tudni kell róla, hogy egy hosszú hajú, tagbaszakadt,
vékony, szakállas rocker. Ezért is lepődtem meg rajta, mikor elintézte az
egészet egy „tégedmármegintmegrágcsáltegykecskeálmodban” pillantással, és
beleegyezően bólintott.
Javában keverte, kutyulta a kártyákat,
húzatott velem, kirakta a négy sort, és éppen próbálta megtudni, hogy mire tegyen,
de annyira elbambultam duplalyukas zokniján, hogy csak hosszú percek elteltével
kapott választ.
Az áprilisi hó jótékony hatásai
érződtek Prüntyőcske hozzáállásán, mikor nekifogott a magyarázkodásnak.
Először elmondta, hogy melyik lapon mi volt, és ez szerinte mit jelent. Kiropogtatta méteres ujjait, majd komoly tekintettel ömlesztette rám a tényeket: „A hűségen volt a bíró, fogalmam sincs, mit jelent, talán el kell döntened, hűséges leszel-e. A szerelmen volt a hamisság – rám pislogott, és faarccal megkérdezte: még hazudsz is? A látogatáson volt a házasság, szóval meglátogat a férjed, a szerelmes nőn az örvendezés, úgyhogy örülni fogsz neki. Az állandóságon volt a betegség – megint rám pillantott vigyorogva – hát ez stimmel, a szerencsén az özvegy, a levélen az utazás, a halálon a szerető.
Először elmondta, hogy melyik lapon mi volt, és ez szerinte mit jelent. Kiropogtatta méteres ujjait, majd komoly tekintettel ömlesztette rám a tényeket: „A hűségen volt a bíró, fogalmam sincs, mit jelent, talán el kell döntened, hűséges leszel-e. A szerelmen volt a hamisság – rám pislogott, és faarccal megkérdezte: még hazudsz is? A látogatáson volt a házasság, szóval meglátogat a férjed, a szerelmes nőn az örvendezés, úgyhogy örülni fogsz neki. Az állandóságon volt a betegség – megint rám pillantott vigyorogva – hát ez stimmel, a szerencsén az özvegy, a levélen az utazás, a halálon a szerető.
Elhallgatott, láttam, ahogy rángatózik
a szája széle. Bíztattam, mondjad, add neki, tudni akarom a jövőmet.
Megforgatta a szemét, csinált egy
műsóhajt, és elhadarta: Tehát kapsz egy
levelet, elutazunk, a szeretőd megmurdál, te egy szerencsés özvegyasszony
leszel, és hát ez egy beteg dolog.
Komolyan, ha én látnám így a dolgok
közötti összefüggéseket, sokkal egyszerűbb lenne az életem…
De itt még nem ért véget a történet,
mert mi már annyira bele voltunk ártva a cigánykártya rejtelmeibe, hogy Prüntyő
karöltve duplalyukas zoknijával, eldöntötte, kiszámolgatja nekem a lapokat
hetesével.
A sztori kezdete egészen hasonló volt
az előzőhöz:
Eldöntöd
hűséges leszel-e, jön egy üzenet egy váratlan örömről, még reménykedsz is
benne, hiszen a levél a szeretőddel kapcsolatos. Vágyakozol is, de mire, csak
nem a szeretődre? Hát ez itt a szerelem – bökött a
kártyára – úgyhogy, igen. Ráadásul
állandóan.
A következő kártyán lévő épület kicsit megzavarta,
összevont szemöldökkel próbálta belehelyezni a kontextusba, végül a következőt
sütötte ki belőle: Kell egy ház. Gyakran
akarsz utazgatni, így sok lesz az adósságod, és jól elveszíted a házat. Aztán a
fejedbe szökken egy gondolat. Hopsza, vajon miről? Naná, hogy arról, hogy
szerelmes vagy – kikerekedtek a szemei, lenyelte a röhögést, és folytatta –
…egy öregasszonyba. És ez elszomorít egy
katonatisztet. Amin te jó sokat bosszankodsz: szegény szomorú katonatiszt –
biggyesztette le a száját. – Ezután
ellopják az egészségedet. Hogy ki? A halál. Hát ez bukta.
Valamikor itt kezdett látszódni rajtam,
hogy szívesen megverném egy párnával, úgyhogy szegény ártatlan Prüntyő gyilkos
pillantásommal kísérve próbálta menteni a helyzetet: Azért előtte kapsz egy ajándékot egy szerencsétlenség formájában, de
örülni fogsz neki. Csak utána jön a pap... Mivel itt egy özvegy férfi, valszeg
újraházasodsz, mielőtt meghalsz, de jó sok pénzed volt, úgyhogy megörökli.
Miután felkerültél a mennybe, mindig féltékenykedsz a házasokra, az okát inkább
ne firtassuk. Életed során voltak ellenségeid is, akik levelet kapnak arról,
hogy nincs pénzük. Há! Ezért voltak az ellenségeid, te gazdag vagy, ők nem.
Ennek tetejébe rájönnek, hogy csak megrendezted a halálod, méghozzá úgy, hogy
meglátogatod őket. Tiszta Monte Cristo. Szerencsésen jössz ki a dologból, mert
lesz egy gyereked. És vége – mosolygott rám angyalian.
Pár pillanatig pislogtam
törökülésben, csak én és a gondolataim, aztán röhögve, párom aggódó
tekintetével kísérve leheveredtem az ágyra.
–
Mit csinálsz?
–
Visszafekszem aludni. Ha ezt mind meg fogom
élni, kipihentnek kell lennem.
Mint mondtam, minden egy ragyogóan
szép, meghitt, lucskos, esős, havas április vasárnap reggelen kezdődött…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése