Elgondolkozva nézlek kicsi
gombszemeimmel. Eljut vajon a tudatodig, hogy ott ülök veled szemben?
Most nem vagy egy szépség. Sőt. Egészen egyedülállóan csúnyának mondanálak. De azt nagyon jól csinálod. Úgy értem, elképesztően különlegesnek tűnsz csúnyaként. Mintha a világon semmi más dolgod nem lenne, csak utálni magad. Mindenért. Onnantól kezdve, hogy megszülettél, hogy először estél pofára egy pocsolyában, és ahogy ott ülsz abban a rikító zöld fotelben, tehetetlenségedben hempergőzve.
Hirtelen rám nézel, és megkérdezed, melyik a kedvenc filmem. Nyelek egyet. Most jól kell válaszolnom. Különben, ki tudja, talán örökre csúnya maradsz.
Most nem vagy egy szépség. Sőt. Egészen egyedülállóan csúnyának mondanálak. De azt nagyon jól csinálod. Úgy értem, elképesztően különlegesnek tűnsz csúnyaként. Mintha a világon semmi más dolgod nem lenne, csak utálni magad. Mindenért. Onnantól kezdve, hogy megszülettél, hogy először estél pofára egy pocsolyában, és ahogy ott ülsz abban a rikító zöld fotelben, tehetetlenségedben hempergőzve.
Hirtelen rám nézel, és megkérdezed, melyik a kedvenc filmem. Nyelek egyet. Most jól kell válaszolnom. Különben, ki tudja, talán örökre csúnya maradsz.
A futam – vonok vállat, mintha nem
számítana, pedig ezen áll, vagy bukik minden.
Melyik film az?
Nem rémlik? Hát tudod, az agaras.
Az agaras?
Igen, amikor rohangálnak körbe-körbe.
Az agaras?
Igen, amikor rohangálnak körbe-körbe.
Úgy nézel rám, mintha szórakoznék veled,
úgyhogy lassan elkezdem.
Mielőtt elindul a verseny, felhergelik
a kutyákat. Pontosabban felhergelik azok egymást. Be vannak zárva kis boxokba,
mindenféle szag, illat, zaj közé, elképzelni sem tudják, mi várja őket a rácson
kívül. Akad halálra rémült, van itt dühös,
ölésre kész, gyáva, gyors, beteg, zaklatott, bátor, eszeveszett, aztán elhangzik
a jelzés, kirobbannak a pályára, és elindul a hajrá.
Futnak a nyúl után.
Persze, a nyúl után futnak, de nem ez a
lényeg.
Hát mi?
Tudod mi a közös ezekben a kutyákban?
Mind agarak.
Mind agarak.
Igen, és tudod, miért nem marad egy sem
a boxban?
Nem.
Mind félnek.
Én vagyok a nyúl – nevetsz fel
gúnyosan, és én veszítek a határozottságomból.
Te is kutya vagy – rázom meg a fejem
óvatosan.
Aztán miért?
Mert a nyúl nem létezik.
Kicsit még hitetlenkedsz, de látom,
hogy elbizonytalanodtál.
Akkor hát mi a lényeg? A félelem?
A lényeg a futás.
A futás.
Megrázod a fejed, megforgatod a
szemeid, majd felpattansz a fotelből, de még látom az elsuhanó mosoly árnyékát
az arcodon. Megkönnyebbülök. Tudod, te még csúnyán is szép vagy.
Hova mész?
Kinyitod az ajtót, rám nézel, elhúzod a
szád, és megszólalsz:
Futni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése