Erdős Virág - Ezt is elviszem magammal...
Viszem a régen kihízott nacim viszem a kelet-német származású macim ezernyi véglet közül a köztest viszem a Csokonai Vitéz Mihály Összest ott lesz az ágyam ahova fekszem elviszem alvókának egy-két régi ex-em viszem a barnát viszem a szőkét viszem a felhalmozott kapcsolati tőkét
Viszem a tutit viszem a gagyit viszem az otthonkában utcára tett nagyit megannyi némán átbliccelt évet elviszem magammal a szentendrei HÉV-et viszem a Marcsit viszem a Karcsit elviszem Kenesétől Keszthelyig a Balcsit kicsit a nyarat kicsit a telet viszem a mindörökké-Moszkva- Moszkva teret
Apuka titkát anyuka aranyát elviszem magammal a Bácskát meg a Baranyát viszem a bölcsit viszem a temetőt viszem a csokoládé- barna bőrű szeretőm viszek egy búval bevetett földet viszem a pirosat a fehéret a zöldet elviszem ezt is elviszem azt is viszem a jófiút de elviszem a faszt is
Viszem a bankot viszem a pálmát elviszem minden igaz magyar ember álmát viszek egy csontig lelakott testet viszont az nem kérdés hogy Buda helyett: Pestet viszek egy szívet viszek egy májat viszek egy kívül-belül lakhatatlan tájat naná hogy úgy van ahogy azt sejted: viszek egy lassú burján- zásnak indul sejtet
Viszek egy csúnyán beszopott mesét viszem a legesleges- legutolsó esélyt ki tudja, lesz-e búcsúzni időm viszem a Duna-parton levetetett cipőm mit bánom úgyis elviszem lazán elviszem gond nélkül a hátamon a hazám aki ma büntet az holnap lövet viszek egy mindig vissza- visszahulló követ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése