2013. november 11., hétfő

Bocsáss meg, és beszélj hozzám...

Hétfő. Ez a nap valahogy mindig a hét legnehezebb és legfárasztóbb napja. Vissza a korán kelésbe, nincsen ágyban lustizás, ráadásul szakad az eső, és nem tudod kinyitni az ernyődet, mert kifordítja a szél.
Ma photosohban megcsináltam betűkből John Lenont. A lényege az egésznek az, hogy betűkkel és különböző karakterekkel helyettesíted az arc különböző részeit, a sötét részeken vannak betűk, a világoson nincsenek. Mikor kikapcsolod a hátteret (az eredeti képet) és beteszel a műved mögé egy fehér hátteret, felismerhetően látszik az arc.
Ez egy egész napos meló volt. Közben beszélgettünk. A családról.
A grafika tanárom kivételesen minket figyelt. Most mi beszéltünk, mi mondtuk el a tapasztalatainkat.
A padtársam a következőt mesélte, arról, hogy telt a hétvége, és az őszi szünet.
Az édesapja külföldön dolgozik, az anyukájukkal élnek, rajta kívül még két bátyja van. A családban sajnos nem volt minden rendben. A szülők nagyon sokat veszekedtek, és hamarosan kiderült, de csak a gyerekek számára, hogy az édesanyjuknak van egy másik kapcsolata is az apjuk mellett.
A padtársam édesapja hazajött külföldről, és teljes családi nyugalomban eltöltöttek egy napot. Minden idilli volt, mintha minden rendben lett volna. Aztán, amikor az apuka összecsomagolt, és elindult vissza külhonba, az anyuka teljesen nyugodtan ült a konyhaasztalnál, és elmondta, hogy elválnak.
Tudom, hogy a padtársamnak nagyon fontos volt az édesapja, és nagyon kiakadt, főleg, hogy ő tudta azt az anyjáról, amit tudott. Dühöngött, csapkodott. Aztán behúzódott a szobájába. Nem volt választása.
Egy másik csoporttársam azt mesélte, hogy náluk szinte ugyanez volt a helyzet. Az édesanya elmondta, hogy elválnak, és kijelentette, a gyermeke megkérdezése nélkül, hogy nála fog lakni. De ő nem akar nála maradni. Ráadásul, mintha valami spanyol szappanoperában lennénk, ez az anya közölte a lányával, hogy amikor meglátta a lánya barátjának az apját, első látásra beleszeretett, és most a lánya barátjának az apjával jár. Hogy mit szóltak ehhez a gyerekek? Az már nem számított.
Egy harmadik ismerősöm szülei szintén elváltak, és nagyon komoly vitáik voltak a gyerek és az anya között. Mivel a lány ismét úgy döntött, hogy az édesapjával akar maradni, az anya előszeretettel vagdos olyanokat a fejéhez, hogy csak egy véletlen hiba az ő születése, hogy egy ribanc, és egy kurva. Utána pedig megpróbálja magát behízelegni, ha be akarja mutatni a legújabb pasiját.
Ezek után, mit gondoljon a gyerek? Ha egy pillanatra is átélitek a dolgot: ott van előtted a szüleid példája. Látod, hogy az egyik fél, hogyan csalja meg a másikat, vagy hogyan háborúznak egymással. A kedvencem az, amikor rád fogják, hogy a te hibád, hogy megszülettél. Hogy nem is akartak téged. Csak egy véletlen vagy. Az érzés, hogy nem kellesz. Ott van minden percedben. És ezek az emberek soha nem kértek bocsánatot az tetteikért. Soha nem ismerték be, mit csináltak. Felnőttek. Gyerekek.
Ezek olyan dolgok, amiknek soha nem szabadna megtörténnie. Van, akinek ezért nem lesz később családja. Van, akinek ezért nem volt soha családja. És lesz, akinek pont ezért lesz családja. Hogy megmutassa, hogy ő jobban tudja csinálni, mint a felmenői.
Ismerek egy nagyon jó embert, de van egy dolog, ami talán a legfőbb hibája. Képtelen megbocsátani. A nagymamája nevelte fel, mert amikor kicsi volt az édesanyja kiment külföldre, és őt itt hagyta. Már elég régóta visszajött, pontosan azért, mert hiányzott neki a fia. De ő nem tudja megbocsátani, hogy amikor a legnagyobb szüksége lett volna az édesanyjára, akkor ő nem volt mellette. Mindkettőjüket ismerem, és tudom, hogy az anyukája mindent megpróbál megtenni a fiáért, hogy megbocsásson neki, de ő nem akar, egyszerűen ellöki magától, és nem nyit felé.

Az emberek követnek el hibákat. Fiatalak és öregek, felnőttek, és gyermekek egyaránt, senki nem tökéletes. Vannak olyan dolgok, amiket nem lehet elfogadni, amik felett nem lehet csak úgy átnézni. De amikor valaki rájön a hibájára, és újra meg újra kopogtat az ajtón... Néha hagynunk kell visszajönni. A jövőnk múlhat rajta...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése