A koboldokról

Ez a témakör minden ember életében egy mérföldkő, nagyon fontos előhozni egyszer, és megérteni. Szükségünk van rá a felnőtté válás útján, és ha kimarad, örökké értetlenül állunk majd különböző problémáink előtt. Azt hiszem ezt a dolgot kedves Kuszi barátnőm tudná a leghitelesebben alátámasztani, mindenesetre én megteszek minden tőlem telhetőt, és lehúzom a fátylat arról, amiről tömegek hallgatnak...

Először is a koboldok pici zöld kómás, gyakran holdkóros teremtmények. Leggyakrabban az ágy alatt, vagy az iskolai kabáttartó szekrényekben élnek. Mivel a sötétben nem tudnak aludni, és viszolyognak a holdfénytől, gyakran apróbb csínytevésekkel ütik el az időt, például lenyúlják a zoknikat, vagy a hanyagul eldobott sapkákat, amiket utána különféle furcsa helyeken találsz meg.

Nappal sem láthatóak, mivel félnek az emberektől, ezért csak akkor alszanak, amikor senki sincs a szobában, vagy félrevonulnak a padlásra, a számukra kellemes félhomályba. Felmerül a kérdés akkor, hogy minek másznak mindig vissza az ágy alá, a zoknis fiókba, vagy a szekrénybe. Unatkoznak.

A koboldok szenvedélyes gyűjtők, és amit elhagyva találnak azt összegyűjtök. Ráadásul meg vannak róla győződve, hogy kifinomult ízlésük van zoknipárosítás terén, ezért amikor már sokadjára találod a piros csíkos és a zöld csíkos zoknidat együtt a fiókodban, nem biztos, hogy a húgod színvak.

Mikor lehetsz benne biztos, hogy egy kobolddal van dolgod?

Egy. Ha rendszeresen eltűnnek dolgaid, és nem tudod hova rakod őket. Ilyenkor két lehetőség van, vagy szenilis vagy, vagy a koboldok vitték el.

Kettő. Ha két pár egyforma zokninál többet nem találsz a szekrényedben. Sőt, ha egyet sem, akkor biztos.

Három. Néha furcsa kopogást, vagy dünnyögést hallasz az ágy alól. Ilyenkor előfordulhatna, hogy egy sündisznóval van dolgod, de a sünik nem szoktak dünnyögni.

Mire jók a koboldok?

Ha van egy lyukas zoknid, és meg akarsz szabadulni tőle, elég ha lerakod az ágy elé – garantált, hogy másnap reggelre nem lesz ott.

Vagy például a nagymamád vett neked egy manósapkát, amitől meg szeretnél szabadulni, de semmilyen jóindulatú módszer nem jut az eszedbe rá. Csak bent felejted a sapkát a sulis szekrényedben, és ha mázlid van, mire a nagymamád rájön, hogy „elhagytad”, varázslatos módon eltűnik. Közben pedig még eljátszhatod, hogy megkéred az egyik osztálytársadat, keresse meg.

Hogy éljünk együtt a koboldokkal? Tulajdonképpen a koboldok igazán kis aranyos lények, csak meg kell velük találni az összhangot. Van például egy olyan ismerősöm, aki már „lespanolt” velük. Miután közös nevezőre jutottak, ő is a házikoboldja, visszaszolgáltatta a lenyúlt zoknikat. Igaz, még lóg neki egy párral...

A molyirtó, és a kemotox nem igazán használ ellenük, maximum elérjük, hogy megrágják a pólóinkat is. Hogy még mit, azt nem árulom el. Különben is. Minek védekeznénk egy olyan cuki és aranyos, pici, zöld, gyakran holdkóros teremtmény ellen, akik a légynek sem tudnának ártani?

A leghelyesebb az, ha jóban vagyunk ezekkel az édes kis apróságokkal, és kölcsönösen segítjük egymásnak átvészelni életünk nehéz szakaszait.